VADNA

kitüntetéés:	Díszpolgár
adományozás éve:	2021
foglalkozás:	óvodavezető

Életpályám
Minden ember életében vannak meghatározó pontok. A gyermekkor az én életemben is egy ilyen pont volt, amikor a rokonságunkban és a szomszédságunkban élő kisebb gyerekek felügyeletét sokszor rám bízták. Akkor még nem tudtam, hogy később ez a tény a kisgyermekek nevelése felé irányítja majd az életem.
Sajószentpéteren születtem 1962. 06. 03-án. Dolgos, főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkozó felmenőim évszázadok óta itt éltek ezen a településen és a falu közösségének megbecsült tagjai voltak. Férjemmel mi is itt alapítottunk családot. Két gyermekünk született és két unokánk boldog nagyszülei vagyunk. Szeretem az itt élő embereket, szeretek itt élni. Nekem ez a település jelenti az otthont, a hazát. A hivatásom mellett ezért vállaltam mindig közösségi megbízatásokat. A Vadnai Krónikás létrehozásában tevékeny részt vállaltam. 2002-2006 között a képviselőtestület tagjaként dolgoztam. A Víg menyecskék néptánccsoportnak öt éven át voltam tagja. A „Sajómenti Civil Egyesület” tagjaként a néphagyományok őrzéséért fogtunk össze hét közeli település a téma iránt érdeklődő lakosaival. Községünk két alapítványának ma is kuratóriumi tagja vagyok.
Tanulmányaimat1968-ban a Vadnai Általános Iskolába kezdtem el, a felső tagozatot Putnokon folytattam.
1976-1980 között Kazincbarcikán az Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola – óvónői tagozatán szereztem ismereteket. Köszönettel tartozom tanítóimnak és tanáraimnak az iskolás évekért, mert olyan emberi értékeket adtak át számomra, aminek egész életemben hasznát vehettem.
A szakközépiskola elvégzése után 18 évesen kezdtem el dolgozni óvónőként Sajószentpéteren az Üveggyári óvodában. Szakmai bölcsőm volt ez, ahol olyan alapokat szereztem, amelyből építkezni lehetett pályafutásom során.
1983-1985 között a munkám mellett levelező tagozaton szereztem felsőfokú képesítést a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola óvónői szakán.
Pályafutásom következő állomása szülőfalum Vadna, ahol az újonnan megnyílt óvodában lettem óvodavezető és a gyermekcsoporttal foglalkozó óvodapedagógus.
Az óvoda vezetése egy teljesen új feladat volt számomra. Eleinte kerestem az utamat, majd egyre magabiztosabban találtam rá azokra a célokra, amiért érdemes dolgozni. A szülők a kezdetektől segítettek e célok megvalósításában. Éveken át szépítgettük, újítottuk az óvoda udvarát és épületét, amit a régi pártházból és orvosi rendelőből alakítottak át óvodává.
Eleinte szenes kályha, majd villanykályha adott meleget, később bevezetésre került a gáz, a telefon, az Internet. Az egy csoportos óvodát gyorsan kinőttük az egyre növekvő létszám mellett, így egy új csoporttal, szertárral és irodával bővült az óvoda.
Az évek során sikerült több pályázatot elnyerni és végig vinni, aminek eredményeképpen szakmai eszközrendszerünk is folyamatosan bővült, gyarapodott. Az évtizedek alatt az óvoda épülete több felújítást ért meg, míg mai formáját elnyerte. Az óvoda csak egy épület. Szívvel és lélekkel azok az emberek töltötték meg, akikkel együtt alakítottuk az óvoda arculatát, miközben szakmai szempontból is folyamatosan meg kellett újulnunk, megfelelni a társadalmi, törvényi és helyi elvárásoknak.
Egy olyan időszakban voltam az óvoda vezetője, amikor az ország is jelentős átalakuláson ment át a rendszerváltozáskor. Sok minden új alapokra helyeződött, de ebből is sikerült kihoznunk munkatársaimmal a legjobbat. Egy nyitott intézményt hoztunk létre, ahová napközben be lehetett jönni, betekintést engedtünk a nevelőmunkánkba, együtt igyekeztünk nevelni a gyerekeket a szülőkkel, beszélhettünk a gondjainkról, örömeinkről, céljainkról és a szülők is elmondhatták nekünk örömeiket, gondjaikat.
Nemcsak óvodapedagógusként, de óvodavezetőként is szükségét éreztem, hogy képezzem magam. 2000-2002 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi karán szereztem közoktatási vezetői és pedagógus szakvizsgát.
Környezetünk természet alkotta szépsége kiemelt feladattá tette óvodánkban a környezettudatos nevelést. Ezt olyan jól csináltuk, hogy 2000-2005 között mi rendeztük meg a Víz világnapját a Kazincbarcika Kistérséghez tartozó 32 óvoda számára. Pályafutásom során számomra egyre fontosabb volt a gyerekek érzelmi, mentális és lelki egészségének biztosítása, ami rohanó világunkban egyre nagyobb kárt szenvedett. Sorra vettem részt olyan tanfolyamokon, ahol ismereteimet tovább bővíthettem ezen a téren és átadhattam kolléganőimnek is. A mindennapi munkámban ezeket az ismereteket sikeresen alkalmaztam a gyerekek megismerésében, fejlesztésében. Fontosnak tartottam, a gyerekek egészségtudatos magatartásformálását, az egészséges életmód alapjainak elsajátítását.
2006-ban csatlakozott óvodánk a Bánhorváti székhellyel működő Intézményfenntartó Közoktatási Társuláshoz. Tagóvoda- vezetőként folytattam tovább a hivatásomat. Termékeny időszakok voltak, ezek az évek is.
Büszke vagyok rá, hogy az itt eltöltött 35 év alatt az óvodánkban minden évben 30 fő körüli volt a gyermekek létszáma, hogy olyan pedagógiai programot dolgoztunk ki és olyan családias légkört tudtunk kialakítani, amely elismerésre volt méltó. Ennek kézzel fogható eredménye volt az a szakmai minőségbiztosítási rendszer, amelynek során az intézményünk, jómagam vezetőként, és óvodapedagógusként is kiváló minősítést ért el. Nemcsak helyből jártak ide gyerekek, de a környező településekről is. Sajóivánkáról, Sajógalgócról, Sajóvelezdről, Dubicsányból, Kazincbarcikáról. Közel 400 gyerek fordult meg óvodánkban az eltelt 35 év alatt, akiket szeretettel neveltünk, tanítottunk.
Elmondani hosszú lenne mennyi ünnepséget rendeztünk meg, hány programot szerveztünk, mennyi rendezvényen vettünk részt (kirándulások, színház programok, játszódélutánok, sportnapok, jótékonysági bálok, jubileumi ünnepségek, Mikulás ünnepség, Advent, Karácsony, Farsang, Húsvét, családi délutánok, Szülői klub, Süni klub, Egészséges életmód klub, Ovinyitogató, Föld napja, Víz világnapja, Gyermeknap, évzáró, ballagás, Őszirózsák Nyugdíjas klubbal, Vöröskereszttel, polgárőrséggel való közös programok, Boldog Óvoda programok…) Nemcsak az óvodában, de a községi rendezvényeken is (Március 15, Idősek estje, Mikulás és Karácsony est, Falunapok…) színvonalas műsorral vettünk részt. Kihasználtam minden lehetőséget, hogy változatos programot biztosítsunk a gyerekeknek.
Az, hogy ez az óvoda a vezetésem alatt ilyen sikeresen működött nemcsak nekem, hanem munkatársaimnak és az itt élő embereknek: a község vezetőinek, civil szervezeteknek, alapítványoknak, vállalkozóknak, az óvodát támogató szülőknek és lakosoknak is köszönhető volt. Mindig igyekeztem megtalálni a közös hangot a község vezetőivel, a szülőkkel, az itt élő emberekkel. Vezetői munkámat, igyekeztem mindig jól ellátni, az intézménynek olyan arculatot adni ahová a szülők bizalommal hozhatják gyermekeiket, mert tudják „jó helyen” van.
2021-ben január elsején 40 év után mentem nyugdíjba. Köszönettel és hálával tartozom, a szülőknek, a gyerekeknek, és a többi szervezőnek, akik olyan ünnepség keretében búcsúztattak el, amire életem végéig emlékezni fogok. Jó érzés volt számomra, hogy egy meghitt kis ünnepség keretében Polgármester úr és a képviselőtestület tagjai is elismerték munkámat, az itt végzett tevékenységemet.
Nem vágytam sosem kitüntetésekre. Elismerést jelentett mindig az a szeretet, ami a gyerekekből sugárzott felém, felénk. Nem a nagy szavak: az apró gesztusok, a szeretetteli mondatok, elismerő szavak jelentették és jelentik ma is számomra a kitüntetést.